Sírva kuporodtam
össze a földön, szenvedtem, fájt és egy pillanatra úgy éreztem az lett volna a
legjobb, ha meghalok. A szívem nem bírta a terhelést, megtörtem, széthullottak
a darabok és képtelen voltam őket összekaparni, amint megfogtam kihullott a
kezem közül.
- Ne sajnáltasd
magad - csapta rám az ajtót apám, én pedig erőtlenül nyomtam fel magam a
szőnyegről, hogy az ágyamnak döntsem a fejem, illetve a hátam.
Hogy mi történt
velem? Nem tudom, elkanászodtam, mindenki kihasznált és a családom szerint egy
szexre használható test voltam semmi több, pedig mindig éreztem valamit. Valamit, ami sokkal több volt a fájdalomnál. Ha
bántottak, ha valakivel együtt voltam, ha csak belém rúgtak. Több érzelmem
volt, mint bárkinek körülöttem, mégsem hallgattak meg, az emberek, ferde szemmel
néztek rám, összesúgtak a hátam mögött, mindenki tudta azt, amit a saját
családom terjesztett rólam, miszerint egy senki vagyok, letagadtak, azt
híresztelték, hogy csak örökbe fogadtak, és ezzel próbáltak segíteni egy
halálos beteg anyukán.
Erre az életükbe csöppent egy olyan gyerek, akit nem
tudtak megnevelni, ráadásul még meleg is, és még nagyobb szégyent hozott a
családra. Amiben már én is láttam némi igazságot. Elvégre ki vagyok én?
Byun
Baekhyun, aki elrontotta az életét, mert képtelen volt megemberelnie saját
magát, aki nem tudta elengedni a múltat, hiába történt vele számtalan, apró jó
dolog, ő nem látta a sötét felhőktől, melyek a feje felett keletkeztek a saját
butaságai miatt. Byun Baekhyun csak egy naiv fiú volt, aki megpróbált túlélni,
megmenteni saját magát, és olyan személybe kapaszkodni, aki talán mindig mellette
marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése