2018. 01. 17.

Prológus




    Sírva kuporodtam össze a földön, szenvedtem, fájt és egy pillanatra úgy éreztem az lett volna a legjobb, ha meghalok. A szívem nem bírta a terhelést, megtörtem, széthullottak a darabok és képtelen voltam őket összekaparni, amint megfogtam kihullott a kezem közül.  
    - Ne sajnáltasd magad - csapta rám az ajtót apám, én pedig erőtlenül nyomtam fel magam a szőnyegről, hogy az ágyamnak döntsem a fejem, illetve a hátam.

    Hogy mi történt velem? Nem tudom, elkanászodtam, mindenki kihasznált és a családom szerint egy szexre használható test voltam semmi több, pedig mindig éreztem valamit. Valamit, ami sokkal több volt a fájdalomnál. Ha bántottak, ha valakivel együtt voltam, ha csak belém rúgtak. Több érzelmem volt, mint bárkinek körülöttem, mégsem hallgattak meg, az emberek, ferde szemmel néztek rám, összesúgtak a hátam mögött, mindenki tudta azt, amit a saját családom terjesztett rólam, miszerint egy senki vagyok, letagadtak, azt híresztelték, hogy csak örökbe fogadtak, és ezzel próbáltak segíteni egy halálos beteg anyukán.
     Erre az életükbe csöppent egy olyan gyerek, akit nem tudtak megnevelni, ráadásul még meleg is, és még nagyobb szégyent hozott a családra. Amiben már én is láttam némi igazságot. Elvégre ki vagyok én?

    Byun Baekhyun, aki elrontotta az életét, mert képtelen volt megemberelnie saját magát, aki nem tudta elengedni a múltat, hiába történt vele számtalan, apró jó dolog, ő nem látta a sötét felhőktől, melyek a feje felett keletkeztek a saját butaságai miatt. Byun Baekhyun csak egy naiv fiú volt, aki megpróbált túlélni, megmenteni saját magát, és olyan személybe kapaszkodni, aki talán mindig mellette marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése